7. fejezet: Sushi és menhely- hogy ez hogy fér össze

Betti POV

A városnézés közben rátaláltam egy hatalmas bevásárló központra, amit nem hagyhattam ki, hogy ne menjünk be. Szegény fiúkat berángattam magammal, aminek ők láthatóan cseppet sem örültek. Hát, ha tőlem félnek, akkor Ineztől rettegnének.  Óriási volt a központ. Rengeteg üzlet volt benn, de ami nekem nagyon megtetszett és azonnal be is mentem egy lakástextil üzlet volt.

• -          Miért is jöttünk be ide?- kérdezte kíváncsian Mir.
• -          Jaaaaj, még nem mondtam?- kérdeztem.
• -          Még nem…- szólalt meg G.O- mivel alig mondtál bármit is. Olyan hallgatag vagy.
• -          Hááát, láttad volna mikor meglátott minket a reptéren! Akkor nem ezt mondanád. – válaszolt Seungho.
• -          Na, meghallgatnátok végre? Még hogy nem beszélek! Ha belém fojtjátok akkor elég nehezen megy.
• -          Bocsi! - kértek egyszerre bocsánatot, miközben Thunder fulladozott a röhögéstől.
• -          Semmi! Szóval az van, hogy nagyon szeretek varrni. Netán ha van valami elszakadt ruhátok hozzám nyugodtan hozhatjátok. –ekkor már kilométeres sor tolongott előttem a rossz ruhákkal  XD - De általában plüssöket varrok. Inez kedvenc plüssét is én varrtam. Mindenhova viszi magával. Szerintem még most is nála van.
• -          De jóóóóó!!!!! Majd nekünk is csinálsz valamit?- kérdezte Donghae.
• -          Persze! Akkor ebből is kérem a listákat.

És e beszélgetés közepette jött egy váratlan fordulat. Csak azt vettük észre, hogy  Heechul a földön fekszik és alatta egy ember. Amit közelebb értem megláttam, hogy az-az ember nem más, mint Inez. Egy elég érdekes beszélgetés után (lásd 6. fejezet) megbeszéltünk, hogy elmegyünk közösen vacsorázni. Minho-ék felhívták a többi otthon maradt SHINee tagot, hogy nem mennek haza enni, hanem ők jöjjenek be. Találtunk is egy csinos kis sushi bárt a közelben aminek Inez nagyon megörült Heechul-lal együtt. Leültünk- a kiszolgálok egy kicsit sem néztek, hogy kb. annyian vagy még többen vagyunk, mint az oroszok. Kb lehettünk eddig 20-an de még 3 ember hiányzott, de nemsokára ők is betoppantak. Inez Mir és Taemin között ült én pedig Onew és Thunder közé keveredtem. Az étel isteni volt. Kaja után elindultunk, befejezni a városnézést. Előtte Inez hihetetlen mennyiségű felhalmozott áruját elosztottuk a SuJu tagjai között- nehogy mindent szegény Minie-éknek kelljen hozni- és bepakoltuk kocsijukba és már indultunk is. Gyönyörű volt a kivilágított éjszakai Szöul. Utunk során elkeveredtünk egy menhely felé. Inezzel összenéztünk, bólintottunk és a fiúkról tudomást nem véve elindultunk befelé.

• -          Júúúúúúúúúj!!! Betti nézd mennyi aranyos kutyus!!- Kiáltott fel Káosz.
• -          Iggeeeeen!! Lááátoom!! Meg mennyi kis cuki cicus!!!
• -          Nééééézd!!! De édes, de szegény olyan magányosnak tűnik. Ez egy belga juhász méghozzá egy groenendael ami az én kedvenc fajtám. - mondta Inci miközben odasétált a kutyushoz, ami először morgott, de utána, amit megszagolta Inez kezét egyből kezes báránnyá vált. Ekkor jött a menhely vezetője, aki nagyion meglepődött, hogy az a kutyus megengedi a barátnőmnek, hogy megsimogassa.
• -          De érdekes! Még senkinek sem engedte meg a gondozókon kívül, hogy megsimogassák. – szólt a hölgy.
• -          Háááát, Inezt minden kisállat nagyon szereti, otthon is egy kész állatkertje van!- kezdem miközben a fiúk is megérkeztek.
• -          Van neki kígyója, macskája, kutyája egy idegbeteg mókusa, papagája és örökbefogadott egy kölyök hópárducot.
• -          Mi, hol, mikor? Kígyóó??? Az nekem is van!!! – felelt izgatottan Mir.
• -          Júúúj! És milyen fajta?- kérdezte Inez – nekem boa.
• -          Nekem egy pythonom van. De nagyon szeretem, olyan kis aranyos.
• -          Kuuuutyaaa!!! Milyen?- kérdezte Taemin.
• -          Egy alaszkai malamutom van.
• -          És neked?
• -          Németjuhász (AN: Nem tudtuk, hogy eredetileg milyen kutyusa van, úgyhogy most ezt írtuk)
• Miközben ez a beszélgetés folyt én szembe találtam magam a világ legcukibb macskájával. Olyan gyönyörű volt. Koromfekete bundája van és égszínkék szemei. Egyből kitört belőlem a hisztéria roham.
• -          Júúúúúúúúúúúúúúúj, de enni valóó kis cukorfalat vaaaagy!! Hát sziiijjjaaaaa!!! Mizu? Hogy hívnak?- ekkor mindenki engem figyelt és megint csak sikerült magamat jól beégetnem, de mit tegyek, ha egyszer olyan szép volt. Egyedül Thunder és Inci nem nézett hülyének, mert Inez megszokta, Thunder-nek pedig van macskája és azt hiszem át tudta érezni a helyzetem.

Akkor még nem gondoltuk, hogy ezek a cukorfalatok a mieink lesznek. A kalandos útjukat a következő fejezetből megtudhatjátok.