10. fejezet: „ A fő, hogy túlélte!”

Betti POV.

Néha úgy gondolom, hogy Káosz magának okoz problémákat és erre a mai nap egy tökéletes példa. Már a beszállásnál is gondok voltak, méghozzá azzal, hogy ki-ki mellé ül. Inci megoldotta a dolgot, egyszerűen a három banda leaderét belökte az ülésbe Ő pedig melléjük huppant. Én mögéjük ültem, Thunder-rel, Kyuhynun-nal és Key-el. A többiek pedig mögöttünk foglaltak helyet.  Amikor elindult az óriáskerék, én izgatottan néztem körül, néha meg aggodalmasan néztem a többiek felé. Főleg Inezért aggódtam, mert tudtam, hogyha a fiúk megint elkezdenek veszekedni, még képes és csinál valami hülyeséget. Valójában én irtózom a magasban, de 3 ilyen elképesztően jó pasi mellett biztonságban éreztem magam. Már a vége felé jártunk, amikor is az előttünk lévő kocsiban civakodtak, és szinte már magam előtt láttam, ahogy Káosz szeme elsötétül, ami csak akkor történik meg, ha nagyon dühös, ami nagyon ritkán fordul elő, de ha ez bekövetkezik, akkor, jaj, annak, akire irányul a dühe. Az utolsó dolog, ami láttam, hogy Onew-ék kabinja megdől és egy fekete árnyék kiesik belőle egyenesen az alattunk lévő pajtába.  Rémülten meredtem az építmény tetején keletkezett lyukra, amin nagy valószínűséggel legjobb barátnőm esett át. Alig hallottam a körülöttem levő emberek sikolyát, folyamatosan magam előtt láttam barátnőm összetört testét. Mikor leért az óriáskerék azonnal rohantam a pajta felé hogy megnézhessem barátnőmet. És az első dolog, amit meghallottam:

• -          A Tartaroszra ez kurvára fájt!- és ekkor már megnyugodtam, mert tudtam, hogy ha a barátnőm ilyet képes mondani, akkor épp és egészséges. Gyorsan odasiettem hozzá, és örömmel láttam, hogy még mindig önmaga, bár a szeme félelmetesen csillogott, amiből arra következtettem, hogy a tettesnek vége.
• -          Inci! Jól vagy? Úr Isten! Ne mozdulj! Mid fáj? Hívok segítséget!

Mikor kimentem a pajta elé csak annyit láttam, hogy a három bandafőnök veszekszik:

• -          Ez az egész a Te hibád!- mondta Onew és szép arcát egy dühös grimasz torzította el és közben GD-re meredt.
• -          Te beszélsz?! Nem Te ültél mellette?- vágta rá mérgesen GD.
• -          De én ültem mellette, de Te löktél meg!
• -          Nem is, mert mellettem Seungho ült.
• -          Nem hagynátok már abba???!!!- förmedtem rájuk- Alig él szegény lány, Ti meg azon vitatkoztok, hogy ki miatt van ez az egész???!!! Normálisak vagytok? Ahelyett, hogy azt keresnétek, hogy hol tudtok segíteni! Nem szégyellitek magatokat? Meg amúgy is mi volt olyan fontos, hogy összevesszetek? Úgy volt, hogy ti barátok vagytok! Nem?
• -          EZ NEM IGAZ!!!- vágták rá mindhárman.
• -          Nem? Upsz! De akkor is ez most mindegy! A lényeg, hogy hívjuk a mentőket!
• -          Rendben, én hívom Őket- ajánlotta fel Seungho.
• -          Ne ajánlgass! Csináld!- kiabálta ki dühösen Káosz, mire a három vezér összerezzent.
• -          Na, látjátok! Mire vártok? Tapsra? Mozgás!- utasítottam Őket.
• -          Lo siento Betti és én addig mit csináljak, itt feküdjek?- kiabálta félig spanyolul félig magyarul Inez.
• -          Nem! Tanulj meg repülni, mégis mit gondolsz?- válaszoltam mire mindenki furcsán nézet rám. Nem értették kihez beszélek. - Káoszhoz beszélek jó? Nem vagyok ám őrült!- néztem rá a tömegre szúrós szemmel.

A mentők hamar kiértek, és el is vitték Inezt a korházba.  Mi autóval mentünk utánuk és a BigBang is követett minket, GD azzal magyarázta ezt, hogy biztos akar lenni abban, hogy az az idióta nem lett még hülyébb. (Awww máris megkedvelte Káoszt.)  Amikor beértünk a korházba azonnal megkérdeztük a recepción, hogy hova vitték a barátnőmet. A hölgy készségesen válaszolt, majd megkerestük a kórtermet

• -          Ti idekint maradtok! Nem engedem, hogy ilyen veszélyes emberek bejöjjenek az én sérült és gyenge barátnőmhöz, aki valószínűleg most az életéért küzd. Nem is tudom kik miatt…
• -          Hey!  Nem is vagyunk veszélyesek!- mérgelődött Jiyong.
• -          Na, jó én nem állok le veletek vitázni! Ha megbocsájtotok vár a barátnőm!- majd emelt fővel bementem Inezhez.
• -          Peeeeaaaaceeee! Nem fogod elhinni! Hát ezek az őrültek bent akartnak tartani, csak azért, mert pár bordám eltört. - kiabálta Káosz amint beléptem
• -          És mégis mennyi tört el?
• -          Ááá csak 4.
• -          Mennyi!!! Úr Isten! Rendben, ne mozogj! Fáj? Mit segítsek? Hallgass a doktorokra. Nem jöhetsz ki ameddig fel nem épültél teljesen. Ez parancs!
• -          De Peeeaaaceee, tudod, hogy nem tudok még egy percig sem nyugton maradni egy helyben!
• -          Ne nyafogj! Nincs vita! Meg kell gyógyulnod? Így hogy akarsz táncolni? Gondolj arra is!
• -          Rendben. Egyébként hol vannak a bandák? És ami a még fontosabb, Thani?
• -          A bandák kint várnak, nem engedtem be hozzád azokat a barbárokat, Thani pedig otthon, jó helyen.
• -          Hu, akkor megnyugodtam. Ha meggyógyultam, akkor megverhetem Őket?
• -          Te miért vagy mindig ilyen erőszakos?
• -          Mert én egy lázadó vagyok.
• -          Vettük észre…
• -          Na, mindegy. Itt maradsz velem?
• -          Nem lehet, mert holnap dolgoznom kell.
• -          Hááát, jó.- válaszolt szomorúan Káosz.- Mondd a bandáknak, hogy vigyázzanak, mert ha meggyógyultam elkapom Őket.
• -          Jójó. Te pedig pihenj, gyógyulgass és fogadj szót a doktorokat, rendben? Ígérd meg!
• -          Okiii!!! Nyugodj meg! Nem dőlt össze a világ.
• -          De igenis összedőlt! Majdnem meghaltál ezek miatt a barmok miatt! Na de ne félj! Én is ellátom a bajukat!
• -          Ne aggódj már ennyire!
• -          Rendben. De most már tényleg megyek. Szia.
• -          Sziaaaa!

Ezek után hazamentünk mind a három bandának jól elláttam a bajukat majd egy hétig nem történt semmi különös csak dolgozni jártunk és Inezt látogattuk egészen, amíg meg nem gyógyult. Nem sejtettem, hogy Káosz „szabadulása” után megint valami igen érdekes szituációba fogunk keveredni.